Most

Becsukom a szemem… nem tudom, hol vagyok,
de ismerősek az ízek, a hangok, az illatok.
Anyám orcáján két könnycsepp felragyog
Apám dörmörög, esetlen keze után kapok.

Becsukom a szemem… ötéves vagyok.
Ölekben ugrálok, sütiért kacagok,
Rajzolok betűket, számokat tanulok
Kérésre kisangyal hangomon dalolok.

Becsukom a szemem… be fiatal vagyok!
Igazságok, szerelmek után kutatok.
Bármiben hiszek majd hitetlen elbukok,
bárkinek bátran kisfityiszt mutatok.

Becsukom a szemem… a karodban vagyok.
Már nem félek többé, hogy itt megfagyok.
Közel a tél, a nyitott-tétlen ablakok,
ez a mi időnk, a gyerekek már nagyok.

Becsukom a szemem… nyugdíjas vagyok.
Mint kamaszkoromban, az ágyon hasalok,
mellettem könyvpillér, mindent elolvasok.
Olykor hangosan is, ha épp rám hagyod.

Becsukom a szemem… mindenhol vagyok.
Pereg a film, lássam, hogy itt mit hagyok.
Egy utolsó dobbanás s már mindent tudok:
Csak nyitott szemmel lehetünk ennyire vakok.

Becsuknám a szemem, de az ébresztőm gagyog,
Kávéfőzőm a konyhában felserken, dadog,
a testemben bábozó pillangó vagyok:
Királynő, maszkban, büszkén és gyalog.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s