wAlzheimer

Haragszom rád, isten! Hogy lehetsz ily’ gonosz!
Hogy nem vetted észre?! S ha igen, mért hagyod:
hát nem látod? A fénye elfakult.
A lénye megkopott.


Ártatlan már ő, a nevesincsen gyermek.
Számára a napok ablaktalan termek:
szürke fallal. Ajtajához van kulcs.
El van rejtve benned.


Ismerem őt mélyen. Ismerem a lelkét.
Minden kedves szavát, minden egyes tettét:
idebent őrzöm. Hétpecsétre zárva.
A szívem legmélyén.


Vigyázz ám! Ritkán beszél, rátermett konok.
Jöhet példabeszéd, zúghatnak pofonok:
makacsul szeret ő. Bármiáron.
Mint minden rokonod.


Ha végre elindul…, ha végre hazatérne;
kérlek szaladj elé, mert még majd eltérne:
tétovázna. Elveszne az úton.
Keres. Jelesül: Téged.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s