Csönded

Ma kiszöktem meglesni a hajnalt.
Míg lelkem a békét
szemem tán csillagot
keresett – láttam azt is meg
bánattal viselős harmatot,
kit tegnap este
a napsugár hűtlen elhagyott.


Milyen nehéz neki a könnycsepp.
Míg felkel a Nap
csak tenyerem áraszt
meleget – a fény később jön
mint néma kérdésre a válasz,
oly’ sokan vannak
s nem vár mindenkire támasz.


Hogy kipirult a hóka horizont!
Míg lecsurog a fény
léptem hűs harmatot
szüretel – egy villanásra
a fűszál szivárványt ragyog,
Felhozok mindent
mit az éjszaka rám hagyott.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s