A mákos, aDios

Ma felriadt az ősz.
Megcsillant fátyol-ezüstje,
bár még megcsalja a hold fénye,
de már rosszul esik a szomszéd füstje.
A hideg grillszag az ablakomra koppan,
mint a fényfaló éjszaka barna lepkéi.

Lelkes rajongókat
rettegő gramofon-tücskök
hirdetik a túlérett szerelmet.
A gravitációt vitató lomha gyümölcsök
túlcsordult staccatóban kísérik a nászt,
mint felfeslett ruhájú koszorúslányok.

Már megint befordultam,
bár inkább gondolatokba dőlök.
A kardélre úgyis hányni szoktak, nekem
rendben a gyomrom, de nem is én döntök –
a szabadság vándorai lassan elidulnak délre
– míg mi a maszkabálra várunk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s