(be)Futás

Vibráló béke zakatol bennem,
szétterült, mint tavasszal a Tisza,
a feszültségem most nincs kire kenjem,
nyugodt vagyok, mint sárló tehénen a bika.

Béke, mondom, hisz a kedvem pörgős,
dacára, hogy a város mogorván szuttyog.
Idehallom, ha kimegyek – Levegőt! – a költőt.
Tüdőmben oxigén, amazon karomon szúnyog.

Ha már kint vagyok, futok két kört rögtön,
háztömbnyit, elánnal, szemüvegben, vakon,
Bizakodom: denevérként látok át a ködön,
s felismerem, melyik kapunál is lakom.

Szaunáznom ma nem kell, párafelhő fogad,
kacéran a szemüvegemre nyújtózik, de már
bóklászom is tovább, a fürdőszoba szabad.
Ott a színpadom: zuhanyrózsa, függöny és kád.

1 című bejegyzés “(be)Futás” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s