Mondom-Mondod 3

– Klassz ez a csend…
– Nincs is csönd.
– De hát hallgatunk.
– Igen, ám az erdő rendesen zörög körülöttünk.
– Zörög, zörög. Békésen teszi.
– Viszont sötétedik.
– Elő szokott fordulni így estefelé.
– …iiigen, viszont olyankor a hallásom rohamos javulásnak indul.
– Na. Az jó. Akkor elkezdhetem végre az interjút. Akár suttogva.
– Elkezdhetnéd, csak most már másra figyelek.
– De hát nincs itt senki más?!
– De. Az Erdő. És az Erdő este… jujj.
– …jujj?
– Igen.
– És reggel?
– Reggel max. harmatos. Akkor azért nem gyalogolok benne.
– Most se gyalogolsz.
– Nyugodj meg, mindjárt fogok. Csak jó lenne, ha előbb elmennél.
– Szívesen maradok. Van mit ilyenkor is felfedezni itt.
– Biztos. Akkor is megkérlek, hogy menj el.
– Az nem elég, ha becsukom a szemem?
– Abban én nem lehetek biztos.
– Szerintem meg de. Eddig is eleget tettem a kéréseidnek.
– Igaz. Ám lehet, hogy pont most gondoltad meg magad.
– Ahham. Lehet.
– No ugye?!
– Tételezzük fel, hogy elindulok. Akkor mi lesz?
– Kisvártatva én is így teszek majd. Megvárom, hogy már ne halljam a lépteid és akkor én is hazamegyek. Az ösvényen.
– Értem. És mi van akkor, ha azért leszek hallhatatlan, mert éppen egy méhecskét bámulok, aki a virág kelyhében tért nyugovóra, és meg kellett álljak emiatt?
– Nem tennél ilyet velem.
– Veled?
– Már egészen összebarátkoztunk.
– De én szeretek menni, meg megállni. Megcsodálni az ezt, meg az azt. Csak úgy. Nem veled teszem, hanem mondjuk éppen a dongóval.
– Az előbb méhecskét mondtál.
– A dongó is érdekel.
– … mindjárt sötét lesz.
– Hát feljönnek majd a csillagok. És nézd! Ott a hold. Szép kerek az orcája, fog nekünk világítani.
– Akkor… elindulsz?
– Húúúúú…….
– Ez egy BAGOLY volt?!
– Nem. Csak sóhajtottam egyet.
– Te is félsz?
– Kéne?
– …
– Értem. Amúgy akkor azt gondolom, hogy az interjúnak lőttek mára.
– Mára… Holnap is el kell jöjjek?
– Előbb haza kéne jutnunk.
– Együtt?
– Közben beszélgethetnénk. Az már majdnem egy interjú.
– De hát dél óta ezt tesszük!
– Oké. Végül is igazad van. Ebből már össze tudok rakni egy kis anyagot.
– Pedig alig árultam el magamról valamit.
– A többit elképzelem…
– Az nem jó. Az nem pontos.
– Húúú…
– Most tényleg ide akarsz híni egy baglyot?!
– Úgy döntöttem, hogy elindulok.
– Fú, köszi!
– És úgy döntöttem, hogy te is velem jössz. Majd mögöttem. És akkor én nem látlak téged, te meg nyugodtam követhetsz. És akkor nem kell félned.
– A hátadtól?
– Induljunk. Különben tényleg idejön egy bagoly. Mert már megint huhognom kellene…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s