Félsz? Telezihálod a csendet?
Szól a tv? Meg a youtube?
Csak ne halld, mi rebben benned?
Félsz, hogy így is eszedbe jut?
Hogy bárhányszor tekered vissza,
a szalag egyszer csapkodva kifut?
Félsz, ha a csecsemőt látod?
Hogy te örökölsz tőle,
holnapra, ezeregy ráncot?
Félsz, ha szól a gyermek?
S hogy ő beszélni készül,
valami felselypít benned?
Félsz, hogy a kamasz vádol?
Hogy tehetné, ha te még
éjjel is mindenhatónak látszol?
Félsz, hogy messze indul a fiatal?
Szelíden csomagol, benned meg
szélcsendben fogan a zivatar.
Félsz, hogy nem nőtt elég felnőttre?
Hogy gyémánt tanításod összes
patronját idő előtt ellőtte?
Félsz, hogy végül őt is öregedni látod?
Hogy a szíved helyén vekker…
Mostanra már bánod?
