Ne siessetek, őszi fák, vetkőzni oly’ nagyon
csalni a telet csikorgó fogaton
tarka karral ne karmoljatok érte
öletek ne váltson didergős fehérbe!
Bármerre lépek, színeket dobáltok
az úton, a járdán szélszőttes brokátok
Esőcsepp dagasztja szivárvány patakját
elmossa lassan a levelek alakját.
Barnul a táj, mint albumok képei
ezt a felvonást a lomha köd rendezi
vaskos függönyök mögé rejt mindenkit –
de tavaszra, aki mer, újjászületik.
