Mondom-mondod 2

– Finom? Vagy finom volt?
– Eszem. Iszom.
– Ha egy oldalon üldögélnénk, látnám s nem kérdezném. Esetleg, ha tudnál cuppogni, vagy szürcsögni, az segítene.
– De éppen most fejeztem be. Köszönöm!
– Szívesen.
– Amúgy te csináltad?
– Igen. Mondjuk a kávé meg a tea nem nagy kunszt, de sütés közben jókat lehet morfondírozni.
– Morfondírozni?
– Ja. A világ dolgain.
– És attól neked jobb lesz?
– Megengedőbb leszek.
– Ühhüm. Ezt nekem még gyakorolnom kéne.
– Jó! Segítek!
– ??
– Leülhetek ide, a fa oldalába? Szorosan a törzse mellé? Mert, ha igen, ha az nincs túl közel neked, akkor előveszem a kispárnám.
– Hoztál kispárnát?!
– Az olyan dolog, ami mindig jó, ha van az embernél.
– És mégis milyen kispárnát hoztál?
– Egyszerű, mint a bot. De átalakítható.
– Mivé, ággyá? Mondjuk akkor lehet, hogy érdekel.
– Ne-em, ez inkább olyan, hogy most éppen kispárna ugyan, ám ha belepottyannék véletlenül a patakba, akkor törülköző. És ha álomba szenderülnék a tűz mellett, ahol száradok, akkor takaró. Érted.
– Ügyes vagy. Ezt olyannyira nem értem, hogy majdnem átmentem melléd.
– Á, az már nem olyan fontos.
– Nemm??
– Most megtanultam, hogy így is lehet beszélgetni. No, de akkor: leülhetek?
– Én például már rég ülök.
– Ezt is csinálhattad volna hangosabban, és akkor most már másról beszélgethetnénk.
– Hangosabban? Leülni?
– Igen. Mondjuk nyögsz egy jóízűt, vagy hagyod, hogy ledöndüljön a feneked a földre, vagy-
– Hogy kerül ide a nyögésem és a hátsóm?!
– Bocsánat. Lépjünk tovább.
– Kivételesen megbocsájtok.
– Most például jó lett volna, ha látsz.
– Miért, elpirultál?
– Azt nem, de a fülem, márhogy mind a kettő, megmozdult. Nem fölfelé, mint a szemöldököm, hanem hátra.
– Attól, hogy ezt látnám, még nem tudom, miért.
– Nem érdekes. Kész vagy? Kezdhetjük?
– Talán ideje lenne most már tényleg. Akkor kérdezz.
– Ehh, már mondtam, hogy nekem ez így nem klappol.
– Micsoda?
– Hogy felszólítasz a kérdésre.
– Akkor mégis hogyan lesz ebből interjú?
– Úgy, hogy általában a megbeszélt helyre érkezés és a köszönés után elkezdődik. Mondjuk egy kérdéssel.
– Számtalan kérdést tettem már fel neked.
– Vitathatatlan.
– No ugye. Akkor ez egy interjú.
 – És kíváncsi vagy rám?
– Jesszusom, ez most hogy jön ide?
– Mivel inkább te kérdezel, ezért gondoltam, inkább te akarod az interjút csinálni.
– Húha. Ezek szerint én is lehetnék riporter?
– Jó eséllyel. Csak optimális, ha közben érdekel az, akivel beszélgetsz és amiről kérdezel.
– Jó, akkor érdekelsz.
– Akkor…
– Tessék?
– Semmi. Kérlek, kérdezz!
– Nyehh, ez így tényleg fura. Most te szólítottál fel és így egy kérdés sem jut az eszembe.
.
.
.
– Esetleg maradjunk egy kicsit csöndben?
– Dehát azt csináljuk!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s