Vier komma neun

Kiléptem a fényre, és igen, 
én húztam végre fel a függönyt.
Mindegy már ki küldött oda s hogy
miért maradtam mögötte
hosszú árnyékot vetni.

Levettem a maszkát, csak engem
láthatsz, lesminkelt a bohócszáj.
Valódi könnyek pergetnek gyöngyöt
s ha folyóvá áradnak is;
ne keress rajta gázlót.

Kérlek, teregetésre használd,
ha már köteles vagy. Bennem
mindenkor emelt fővel tiszteld,
hogy szabaddá mertem
magamat szeretni.

1 című bejegyzés “Vier komma neun” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s